Egyházi kampánykommunikáció

Lovas András – Evangéliumi Megújulás [1]
Nyilas Zoltán – Beszélgető Egyház [2]

Egy püspökválasztási kampányban a kampányszlogen nem pusztán egy jól hangzó mondat, hanem sűrített politikai-kommunikációs üzenet. Néhány szóban megpróbálja összefoglalni, mi a probléma, milyen változást ígér a jelölt, és milyen vezetőként szeretné, hogy lássák.

Lovas András azt mondta, hogy a közösségi megújulás „az evangéliumi megújulás” és ennek része a megtérés, a bűnbánat, Isten előtti önvizsgálat. Egy fórumon úgy fogalmazott, hogy a megújulásnak evangéliuminak kell lennie, és ezt az evangéliumnak az életet megváltoztató újrafelfedezéseként írja le. Tehát nála az „evangéliumi” nem egyszerű marketingjelző, hanem a program teológiai legitimációja. [3]

Nyilas Zoltán ugyanilyen egyértelműen az evangéliumból vezeti le a saját programját. A „beszélgető egyház” bemutatásakor azt mondja, hogy az evangélium szólít meg bennünket és teremti újjá életünket. Majd ebből vezeti le a Krisztusra figyelő, elkötelezett, szolgáló közösséget. Nyilas ezt az emmausi történetből vezeti le, és kifejezetten azt mondja, hogy a beszélgető egyház az evangéliumból indul ki. [4]

Bármennyire is tiltakozunk ellene, az egyházi választás is politikai jelenség, hasonlóan egy parlamenti vagy önkormányzati választáshoz, még akkor is, ha van egy sajátos működése. A választott szlogenek ezért nem maradnak egyszerűen teológiai alapok, hanem egyházpolitikai szlogenekké is válnak. Ez a politikai tér sajátossága, ahol a hatalom megszerzéséért (annak megélése persze sokféle lehet) indulnak el a jelöltek. Lovas András itt nem egyszerűen református lelkipásztorként, teológusként vagy egyházkerületi missziói referensként van jelen, hanem elsősorban püspökjelöltként, vagyis egyházi politikusként. Ezt jelenti az, ha valaki hivatalos jelölt.

Adódik a kérdés, hogy használhatja-e bárki más az evangélium szót egy egyházpolitikai kampány hívószavaként. Természetesen használhatja.

Az „Evangéliumi Megújulás” szlogen nyilvánvalóan nem jelenti azt, hogy Lovas András lefoglalta és kisajátítja az evangéliumot. Viszont kommunikációs szempontból valóban fennáll a veszélye annak, hogy az evangéliumot – amely mindkét jelölt közös teológiai alapja – a saját kampányidentitásával kapcsolja össze.

Ezért tovább kell kérdeznünk. Kampánytechnikailag helyes-e egy olyan fogalmat a saját kampányidentitás központi elemévé tenni, amely a keresztyén hit közös alapját jelöli?

A kérdés annak fényében még komolyabbá válik, hogy a jelöltek egyben gyakorló lelkipásztorok is, akik hitvallásaink fényében az evangélium megújító erejét hirdetik hétről hétre gyülekezeteikben, illetve ezt meg is élik.

Ezen túl pedig egészen téves keretezéseket is előkészíthet a helyzet, amennyiben az „evangéliumi” szlogenre nem reagál a többség.

A feltett kérdésre tehát nincs pusztán nyelvtani válasz. Ez már etikai és ekkléziológiai kérdés.

Borítókép: AI generált kép