Ugrás a navigációhozUgrás a tartalomhozUgrás a lábléchez
BelépésRegisztráció

Archívum

Az írások időrendben, a legfrissebbel kezdve.

  • 7 perc olvasási idő

    Fantomfélelmek

    Vannak bátor keresztények, akik egy töklámpással is képesek szembeszállni. Nem remeg meg a kezük, amikor meg kell osztani a figyelmeztetést, hogy a halloween mögött milyen sötét erők állnak. Nem hátrálnak meg, amikor ki kell mondani, hogy a jóga gyakorlója démonokat hív magába. Nem félnek leleplezni a grincsfát, amelyről eddig azt hittük, hogy legfeljebb ízléstelen, de most kiderül, hogy valójában az apokalipszis előszobája. Nehéz idők ezek. Az ördög már nem is a hazugságban, a gyűlöletben, a kapzsiságban, a hatalomvágyban és a szeretetlenségben dolgozik. Minek fáradna ennyit, ha benne lehet egy faragott tökben vagy egy jógagyakorlatban?

    Gilicze Tamás

    Címkék: halloween, babona, hit, kultúra

  • 7 perc olvasási idő

    Szabad (vagy naiv?) egyház szabad (vagy naiv?) államban

    „Bár nagyon különböző demokratikus mintái vannak állam és egyház kapcsolatának, alapelv az egyház autonómiájának tiszteletben tartása a politikai hatalom részéről, tartózkodása attól, hogy beleavatkozzon az egyház belső ügyeibe. Ez az elv annak ellenére valóra váltható, hogy az egyháznak mindig van politikai szerepe is. Természetes, sőt elvárható, hogy kiálljon hitéből fakadó értékek, szempontok érvényesülése érdekében [...] Más az, ha az egyház szisztematikusan egy politikai erő támogatójává válik, mert azt gondolja, hogy ez segíti legjobban küldetésének beteljesítését. Ez a lényege az úgy nevezett politikai kereszténységnek, amely számottevő erő sok országban és a legkülönbözőbb keresztény hagyományok talaján. Ez érvényesült Magyarországon is egyre jobban az elmúlt másfél évtizedben. A társadalom pedig elkönyvelte, hogy a két legnagyobb egyház a korábbi kormánypárt(ok) szövetségesévé vált." Zalatnay István véleménycikke.

    Zalatnay István

    Címkék: politika, politikai kereszténység, egyház és állam, balog zoltán

  • 15 perc olvasási idő

    Református egyház, „kegyelmi ügy” és kommunikáció

    A református egyház szolgálatában a beszéd minősített helyet foglal el, hiszen nincs olyan közösségünk, melyben hetente legalább egyszer, vasárnap ne hangozna el ihletett beszéd, igehirdetés, mely hitünk és egyházlátásunk szerint egyházi életünk középpontja. S számos olyan alkalmunk van, amelyek célja, hogy szellemi igényességgel, közérthetően magyarázzuk hitünk igazságait, keressük együtt a választ életünk mindennapi és alapvető kérdéseire. A „kegyelmi ügy” kapcsán ezek miatt is szembeötlő az egyházi kommunikáció lefagyása. Ki az, hol van az a szereplő, felület, melynek feladata lenne ilyen helyzetekben megszólalni és megszólaltatni, tájékoztatni, álláspontokat ütköztetni, teológiai összefüggésbe helyezni azt, ami történt és történik? Bárkinek is lenne ez a feladata, ezt a munkát sem egyenként sem együtt nem végeztük el.

    Balog Zoltán

    Címkék: kommunikáció, kegyelmi ügy, balog zoltán, kegyelmi botrány

  • 12 perc olvasási idő

    Testvériesebb, hatékonyabb, együttműködőbb

    Nem az a baj, hogy kevés új személyt szólítunk meg az evangéliummal. Évente tízezreket: keresztelésre készülve, gyászolókkal, jegyespárokkal, konfirmandusokkal foglalkozva, továbbá iskoláinkban, óvodáinkban, egyéb más intézményeinkben. Nem az a baj, hogy keveseket tudunk behívni gyülekezeteinkbe, intézményeinkbe, hanem az, hogy többen mennek el. Amikor pedig visszatérnek Istenhez (házassági válság után, vagy azért, mert megérett az életükben), nem a mi felekezetünket választják, nem is más egyházakat, hanem újonnan szerveződő újprotestáns gyülekezetekbe kezdenek el járni. Ez látszik a 2022. évi népszámlálási adatokból. Hiába hozunk be új gyülekezetépítési programokkal számosakat, ha ugyanilyen mértékben hagyják el egyházunkat. Ha a lelkipásztori munka hatékonyabbá válna, és kevesebben mennének el azok közül, akik beléptek, akkor növekednének gyülekezeteink.

    Riskó János

    Címkék: gyülekezetek, lelkészi életpálya, lelkipásztor, egyházunk

  • 4 perc olvasási idő

    A lelkész nem köztulajdon. A családja sem az.

    Megint egy írás, amely tulajdonképpen nem az én témaválasztásomból született. Ti írtátok meg nekem – üzenetekben, történetekben, néha néhány mondatban, máskor hosszú vallomásokban. Lelkészek, lelkészházastársak, lelkészcsaládok tapasztalatai érkeztek arról, milyen könnyen mosódik el a határ szolgálat és magánélet között. Sok különböző történet, mégis újra és újra ugyanaz a kérdés rajzolódott ki belőlük: AMIKOR EGY GYÜLEKEZET LELKIPÁSZTORT VÁLASZT, EMBERT HÍV SZOLGÁLATRA – VAGY LASSAN JOGOT FORMÁL AZ EGÉSZ ÉLETÉRE IS?

    Tönkő-Lukács Levente

    Címkék: lelkész, lelkipásztori szolgálat, lelkipásztor

  • 2 perc olvasási idő

    Olyan egyházban szeretnék élni...

    Olyan egyházban szeretnék élni, amelyben Pál, Apollós és Kéfás is tudja a maga helyét. Olyan egyházban, amelyben minden hatalom Krisztusé, ezért a tagok számára természetes, hogy különbözőségeik a Krisztus-testet gazdagító erőforrások, nem pedig zavaró tényezők. Olyan egyházban szeretnék élni, ahol mindenki számára egyértelmű, hogy bármilyen betöltött tisztség kizárólag a szolgálatra jogosít fel. Ezért aztán fel sem merül senkiben, hogy a pozíció lehetőséget biztosíthat a hatalmaskodásra is.

    Hodossi Sándor

    Címkék: női lelkészség, gyülekezet, egyházunk

  • 4 perc olvasási idő

    „Egymás terhét hordozzátok!”

    A Galata levél sokszor idézett felszólítása – amely e cikk címéül is szolgál – ma talán időszerűbb, mint valaha. A szekularizáció és az individualista szemlélet nemcsak a társadalmat, de a gyülekezeteinket is átalakítják. Emellett talán akaratlanul is megváltozhat az is, ahogyan a lelkipásztorainkra tekintünk. A testvéri közösség szolgájából mára már „vallási szolgáltató” képe rajzolódhat ki. Miközben egyre többet várunk a lelkészeinktől, annál könnyebben feledkezhetünk meg arról, hogy ők is a Krisztus testének tagjai, akiknek ugyanúgy szükségük van testvéri figyelemre és hordozásra. Feke Levente hatodéves teológushallgató gondolatai.

    Feke Levente

    Címkék: lelkész, gyülekezeti élet, lelkipásztor, közösség

  • 21 perc olvasási idő

    Aminek mondja magát – és ami valójában

    Volt a múlt században egy gondolkodó, Albert Camus, aki a Sziszüphosz mítosza című könyvét azzal a gondolattal kezdi, hogy egyetlen igazán komoly kérdés van az életben. Mindenekelőtt az, hogy érdemes-e még folytatni. Aki erre sosem kérdezett rá, az szerinte még nem is gondolkodott igazán. Ezekkel a gondolatokkal indította beszédét Füsti-Molnár Szilveszter, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem tanára a Tiszáninneni Református Egyházkerület kerületi napján június 6-án.

    Füsti-Molnár Szilveszter

    Címkék: teológia, megújulás, egyházunk

  • 13 perc olvasási idő

    Passiójáték politikai díszletek között – gondolatok az egyház „prófétai hangjáról”

    Nagy Károly Zsolt és Zalatnay István írásai nyomán élénk vita indult a református egyház jövőjéről. Márkus Tamás András lelkipásztor reflexiójában az egyházpolitikai viták mögött meghúzódó mélyebb teológiai, etikai és spirituális krízisre irányítja a figyelmet.

    Márkus Tamás András

    Címkék: megújulás, kegyelmi ügy, egyházunk

  • 3 perc olvasási idő

    Beszéljünk róla...

    A szeretetszolgálatok, tanodák, iskolák, cigánymissziók vagy kis falusi közösségek szolgálata nem egyszerűsíthető le pusztán „strukturális bűn” kategóriájára azért, mert állami támogatásból is működnek – szól hozzá Meleg Attila miskolc-belvárosi lelkipásztor Nagy Károly Zsolt sárospataki teológus, főiskolai tanár, rektorhelyettes cikkéhez.

    Meleg Attila

    Címkék: megújulás, egyház és állam, egyházunk